Szabó József Szenteleky-díjas és sokszoros Aranylúdtoll díjas törökkanizsai helytörténész legújabb, Bánát mezőgazdaságának története a XX. század első feléig című könyvének bemutatóját november 3-án tartották meg a józseffalvi Olvasóteremben. Legújabb könyvét községünk történelmének alapos ismerője és  fáradhatatlan kutatója az Aleva dolgozóinak és a bánáti rónaság szorgalmas földműveseinek  szentelte.

A kiadó beodrai Bánáti Művelődési Központ igazgatója, Milošev Radovan Vlahović irodalmár méltatásában rámutatott: olyan kötetről van szó, mely bánátiságunknak és a földművelés történetének állít emléket. A könyv az Aleva és annak tulajdonosa, Hristivoj Milošević támogatásának köszönhetően jelenhetett meg.

– A Pčesa kiadványaiban három, Bánát mezőgazaságáról szóló írásom jelent meg, a kötet pedig ezeknek a kibővítéseként született. Célom Bánát bemutatása volt, ugyanis úgy éreztem, kicsit alábecsülnek bennünket. Pedig e vidékről sok híres, elismert ember származik. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején pedig annak legfejlettebb s leggazdagabb területe volt, de ezt megelőzően szintén! Ennek ellenére ki kell, hogy ábrándítsam Önöket…Bánátban soha nem volt könnyű az élet. Az emberek keservesen dolgoztak a betevő falatért, ám itt  maradtak s mezőgazdasággal foglalkoztak – válaszolta meg a kötet megírásának miértjét Szabó József helytörténész.

– A szerző szorgalmas gyűjtőként a harmadik évezredben, amikor a gyárakra lakat kerül s az embereken  a depresszió lesz úrrá, megoldásként a mezőgazdaságot nyújtja. Nem kell feltalálnunk a langyos vizet, egyszerűen csak vissza  kell térnünk a mezőgazdasághoz, meg kell néznünk, hogyan éltek itt őseink. E mű olyan általános művelődési értéket képvisel, mely része vidékünk mezőgazdasága történetének – fogalmazott mondta a  könyvbemutatón Milošev Radovan Vlahović.

Dr. Németh Ferenc, a kötet recenzense méltatásában kiemelte: harmincéves bel- és külföldi kutatómunka eredményeként jött létre a könyv, elsőként adva összesített metszetet a térség fejlődéséről. A szerző hiteles német, szerb és magyar forrásokra támaszkodik, beleértve a napisajtó jelentős adatforrásait is. Az események és tények összekapcsolódnak s összeköttetésben állnak egymással, így alkotva meg Bánát mezőgazdasági múltja egészének képét.

– Dolgunk, hogy életet adjunk a gyermekeknek, állatokat vásároljunk s megműveljük földjeinket. Őseink ezt megtanulták itt, Bánátban, s ez az a filozófia, mely összeköti az e területen élő 26-27 nemzetet s nemzeti közösséget. Mi valóban egy eurorégiót alkotunk, mely különleges energiát hordoz – vélekedett Vlahović.

Dr. Csemere Zoltán történész, recenzens Szabó Józsefet a bánáti éléskamra krónikásának nevezi, aki több évtizedes kutatómunkával számtalan, Törökkanizsa múltját taglaló kötetet szentelt szülőhelyének s Bánátnak. Most megjelent műve, több mint 500 lábjegyzettel, módszertanilag megalapozott tudományos mű, számtalan illusztrációval gazdagítva.

Olvasóihoz szólva Szabó József felhívta a figyelmet, hogy nem egyszerű, a mezőgazdaságról szóló könyv jelent meg. Bánát története ez, amely hatással volt a mezőgazdaságra. Lapjain nem száraz adatok, hanem a múlt történetei íródnak…Az első, mezőgazdasára vonatkozó, komoly adatokat egyébként a törökök készítették el, akik 1552-ben foglalták el Bánátot, a háztartások első összeírására pedig 1556-ban került sor, amikor  nyilvántartásba vették a veteményesre fizetett adót is.

Helytörténészünk legújabb művében többek között foglalkozik az Európát sújtó 1793-1798-as éhínséggel is, amikor az embereknek nem volt mit enniük, jószágaikat eladták, a búza s a kukorica pedig nem termett, vagy csak annyit, amennyi a vetőmag mennyisége volt. Az emberek a gyökereket is elfogyasztották…Csak a németek nem éheztek, mert burgonyát ettek. A bánáti szerbek nem akartak krumplit enni, mert azt gondolták, mérgező, emberi fogyasztásra nem alkalmas. … Megtudhatjuk azt is, hogy a római birodalom idején a Fruška gora számított a leghatalmasabb szőlőültetvények vidékének. A középkorban a borért arannyal fizettek! Annak idején Versecről és Fehértemplomról a bort Franciaországba szállították, ahol akkor nem voltak szőlőskertek. A borszőlő betegsége, a filoxéra, illetve a következményeként kisebb mennyiségű bortermelés miatt terjedt el aztán a fröccs fogyasztása. A szőlőből a csókai Léderer-birtokon készült bort pedig gyógyszertárakban vásárolták, mégpedig gyógyszerként.

Szabó József legújabb könyvét bemutatták a nemrégiben megtartott Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron is.